Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Omar Hakim interjúú
Omar hosszú évek óta a szintijeiről híres Roland cég reklámembere, kitartó lelkesedéssel szerezve híveket a – sokak szemében még mindig eretnekségnek számító – V-Drum elektromos doboknak. Csütörtök este 6-ra a dobosközpontként elhíresült Dózsa Művházban már egy fél dobverőt sem lehetett leejteni, a terem úgy megtelt az alig meghirdetett eseményre. Az ámuldozó tömeg előtt Hakim és szintetizátoros társa, Scott Tibbs mutatta be, mi is rejlik egy virtuális dobban. A koncert felénél a közönség által feltett kérdésekre Omar lelkiismeretesen válaszolt (például, hogy azért még mindig szívesen használ akusztikus dobokat is), majd további számok után a bemutatót abbamaradni nem akaró autogramosztás és közös fényképezkedés követte, miközben a kiállított e-dob arzenált próbálgathatták a kíváncsiskodók. Mindezeket követően egy elvileg öt perces beszélgetésre maradt időnk, amiből azonban jóval több kerekedett. Mindjárt kiderül hogyan. Omar, egyszer valami nagyeszű azt mondta, hogy elektromos dobon játszani, olyan, mint guminővel kufircolni… Omar: - Háháháhá… Scott: - Hehehehe, hát ez király! Miért, az nagyon jó is lehet!... Legalábbis azt hallottam… őőő… valakitől… hahahaha. Most már késő, mindent tudunk! Omar: - Ez nagyon jó! Hahaha. Scott: - Ez kész! Mit szólsz ehhez? Omar: - Szeretném megjegyezni, hogy az előbbieket Scott Tibbs nyilatkozta! Hahaha. Ezzel legyen csak mindenki tisztában! …hát ez nagyon vicces volt! Na jó, szóval nem értem, hogy mondhat valaki ilyet. Biztos vagyok abban, ha visszapörgetjük az időt, mondjuk ötven évvel, hogy találkozzunk egy Leo Fender nevű ürgével, aki besétál egy koncertre kezében egy elektromos gitárral, és rá próbálja venni a gitárost, hogy ezen játsszon inkább. Valószínű az a zenész is ugyanezt gondolta akkor. Azt kérdezhette, hogy „ez meg mi a túró? Fura az egész hangszer, nem is ad ki igazából hangot… Kérem vissza az akusztikus gitáromat!” Erre Leo Fender azt válaszolja, hogy „Próbáld csak ki az én gitáromat és az erősítőt.” „Mit? Milyen erősítőt? Oda dugjam bele? Abba az erősítőbe?” – tuti így játszódhatott le. „De olyan izé a hangja, és onnan távolabbról jön ki…” Érted? És ötven évvel később, mára az elektromos gitár egy tök normális dolog. Sőt, tudunk ugyebár olyan fickókról, akiknek az egész karrierük erre a hangszerre épül! Nem is játszanak soha akusztikuson. Ezek után ugyanez történt a basszusgitárral. Akadnak olyanok, akik egész pályafutásuk során csak elektromosan játszanak, hozzá sem nyúlnak egy akusztikus nagybőgőhöz, sőt, nem is tudják, hogyan kell bőgőn játszani! Szóval, amit mi most itt átélünk, az tulajdonképp a történelem megismétlődése, csak épp dobbal. És szerinted mondjuk húsz év múlva lesz egy olyan híres dobos, aki hasonló karriert fut be, mint például te, csak épp elektromos cuccon? Omar: - Nem is egy lesz ilyen, majd meglátod! A dobosok egy része tuti, hogy teljesen átáll majd az elektromos szerkókra, ugyanúgy, mint a gitároknál. Úgy gondolom, a dobolás történetében most jöhetett el ez az idő, és mindez a V-Drum-nak köszönhetően. De ne felejtsük el: nem a V-Drum volt az első, csak a fejlődés részét képezi, ami huszonöt éve vagy régebben kezdődött. De a Roland fedezte fel, hogyan építhet elektromos dobot a dobosok szája íze szerint. Amin tényleg öröm játszani. A korai elektromos dobokat nagyon a szintetizátorosok nyelvén alkották meg… MIDI-zés, satöbbi – a dobosok nem is értették, mi a szösz ez. Ha megnézed a TD-20-ast, amikor bekapcsolod az agyat, csupa olyat látsz a kijelzőn, amit a dobosok stílusának megfelelően fogalmaztak meg. Nem kell a szintisek eszével gondolkozni, MIDI-vel meg ilyenekkel szórakozni. Hangolás, bőrfeszesség, mikrofon-beállítás, pergőhangzás – ezeket könnyen megértik. Ez a hangszer új lépcsőt jelent az e-dobosok számára. Tudok ám egy másik hülye mondást, miszerint a dobos az, aki iszik, csúnyán beszél, és együtt lóg a zenészekkel… Scott: - Háhá… …milyen az a gondolkodásmód, amellyel egy dobos dobosból zenésszé válik? Omar: - Ne csak a dobokra fókuszáljon! Nekem is van egy mondásom: „Nem dobolni jöttem, hanem zenélni.” Régebben én is csak doboltam. Tudod? Ma már azon gondolkodom, hogyan tudom szolgálni a zenét. Sőt, nem is szükségszerűen egy dobos szemszögéből állok hozzá az egészhez. A kottáim a színpadon nem is dobkották, hanem rendes hangjegyesek. Mert én zeneileg akarom tudni, hogy hol járok épp. Ha például David Bowie megkér, játsszak a lemezén, akkor először is elkérem a dalszöveget. Nem is vagyok kíváncsi a szám groove-jára, hiszen a szöveg tartalmazza az egész hangulatát, hogy mit is akar mondani. A zenész feladata az, hogy rájöjjön, hogyan szolgálhatja ki a zenét. Hogy a groove-ját hallgatod meg, elolvasod a szöveget, hogy megértsd, mit akar mondani a művész, a lényeg, hogy hagyd, hogy magába szippantson az egész. Ha dobszólót játszom, azt akarom, hogy természetesen jöjjön a zenéből. Olyan sok dobost látok, aki minden este ugyanazt a szólót nyomja. Digididú-digididú, tabalaba… Mehetnél vele városról városra, és minden este egyformát hallanál tőle. Erre én képtelen vagyok. Ha Scottot és jómagamat követnél koncertről koncertre, minden nap mást hallanál. Változtatunk folyamatosan, mert keresünk valamit a zenei élmények közepette. A hallgatni tudásról szól mindez. Nem csak arról, amit játszol, hanem arról is, amit nem. Ha holnap lenne a világvége, és felhívna a menedzsered, hogy egy valakivel, akivel valaha játszottál jammelhetsz még egy utolsót, ki lenne az? Omar: - Fú, dzsízasz. Ember, ez nagyon kemény kérdés, na hadd gondolkodjak… tyűűű… (töpreng) Megvan, az apukám! Ő az, aki nagyban inspirálta a fejlődésedet… Omar: - (füttyentés) Istenem, de még hogy. Ha ő nincs, nem is lett volna belőlem zenész, mert ő aztán tényleg erőteljesen ebbe az irányba terelt, de szeretettel. Mindig inspirált. Egyszer azt mondta: „Kész vagy!”, így az első melómat az ő zenekarában kaptam. Emlékszem, jött le a lépcsőn, hallgatta, ahogy játszom, majd megszólalt: „Oké, kész vagy, játszol a bandában! Holnap próba!” Én meg néztem ki a fejemből, olyan 9-10 éves lehettem, és már bele is csöppentem mindebbe. Tehát igazán segítette az indulásodat ezek szerint. Omar: - Igen, abszolút. Nagy zenész volt. Sokban segített, de nem csak nekem, hanem az egész zenész közösségünknek. Sok zenész beszél úgy apámról, mint olyasvalakiről, aki nagyban előremozdította a zenei pályafutását. Itt az interjú hivatalos része véget ért, Omar pakolászni kezdett, de mielőtt elhagyhattam volna az öltözőt, Scott megragadta az alkalmat, és okfejtett. Tovább…

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk